J�zus besz�de a hegyen

   (A m�sodik h�sv�t.)

Az �r J�zus csod�inak mindenfel� h�re terjedt,�s az orsz�g minden vid�k�r�l igen sokan j�ttek hozz� s k�s�rt�k �t �tj�ban. Egy napon J�zus egy hegyre ment fel tan�tv�nyaival �s onnan tartott besz�det a k�r�je gy�lt sokas�gnak.

1. J�zus el�sz�r a nyolc boldogs�got sorolta     el im�gyen:

— Boldogok, a lelki szeg�nyek,
— boldogok, a szel�dek
— boldogok, kik szomorkodnak
— boldogok, kik �heznek �s szomj�hoznak az igazs�g ut�n
— boldogok, az irgalmasok
— boldogok, a tiszta sz�v�ek
— boldogok, a b�k�s lelkek
—boldogok, kik igazs�g�rt �ld�ztetnek, mert �v�k a     mennyeknek orsz�ga.

2. J�zus ezut�n a j�cselekedetekr�l besz�lt,     mondv�n:

— Ha j� dolgot cselekesztek, ezt ne fitogtass�tok az emberek el�tt. Mikor teh�t im�dkozol, menj be kamr�d rejtek�be s ott im�dd az Aty�t, aki l�t t�ged �s majd jutalmat �d n�ked. — Mikor b�jt�lsz, ne mutasd az orc�dat oly sanyar�nak, hogy l�ss�k a te b�jt�l�sedet; Aty�d, aki l�t t�ged, majd jutalmat �d n�ked.
— Mikor pedig alamizsn�t adsz, ne tudja balkezed, hogy mit cselekszik jobbkezed. �s aty�d, aki l�t t�ged, majd jutalmat �d n�ked.

3. Arr�l, hogy mi legyen a j�kereszt�nynek     legf�bb gondja,

�gy tan�tott J�zus:
— Ne gy�jtsetek magatoknak kincseket e f�ld�n, hol a rozsda megem�szti, s a tolvajok ellopj�k; gy�jtsetek ink�bb az �gben kincseket, hol sem a rozsda nem em�szti, sem tolvajok el nem lopj�k. Mert, ahol a kincsed van, ott van a te sz�ved is.
— Ne agg�djatok azon, hogy mib�l �ltek, mit esztek, �s mivel ruh�zkodtok. A ti mennyei Aty�tok, ki az �gi madarakat t�pl�lja �s a mez�k liliom�t ruh�zza, j�l tudja, hogy mindezekre sz�ks�gtek van. Az�rt Isten orsz�g�t �s igazs�g�t keress�tek el�sz�r — a t�bbi majd hozz�adatik tinektek.

4. A felebar�t szeretet�r�l

�gy sz�lt J�zus:
— Ne keresse az a sz�lk�t atyafia szem�ben, kinek gerenda van a saj�t szem�ben. — Ne �t�ljetek m�sokr�l, hogy meg ne �t�ljenek. — Bocs�ssatok meg, �s nektek is megbocs�tanak. — Adjatok �s adnak majd nektek is. — Amit akartok magatoknak, azt tegy�tek ti is m�snak.
— Szeress�tek ellens�geiteket �s tegyetek j�t azokkal is, kik titeket gy�l�lnek. Im�dkozzatok azok�rt, kik titeket — �tkoznak.

5. Sok tan�t�s s �dv�s int�s ut�n

J�zus �gy v�gezte besz�d�t:
— Mindaz, aki hallgatja ig�imet s teljes�ti �ket: hasonl� a b�lcs emberhez, aki h�z�t k�szikl�ra �p�tette. Es� szakadt, �rv�z t�madt, sz�lvihar j�tt, de ez a h�z nem d�lt �ssze, mivel a b�lcs k�szikl�ra �p�tette. Aki pedig, hallv�n az �n ig�imet, nem cselekszi �ket, hasonl� a balga emberhez, aki h�z�t homok f�l� �p�tette. Es� szakadt, �rv�z t�madt, sz�lvihar j�tt, �s ez a h�z �sszeomlott, mert a balga alap n�lk�l �p�tette.
J�zus ezzel bev�gezte tan�t�s�t. �s a sok n�p csod�lkozott b�lcsess�g�n.

A b�nb�n� Magdolna.

Egy Simon nev� farizeus megh�vta az �r J�zust, hogy egy�k n�la. J�zus elfogadta megh�v�s�t. Volt a v�rosban egy b�n�s asszony, kinek M�ria Magdolna volt a neve. Ez az asszony a sok n�ppel egy�tt l�tta J�zus csod�it �s hallgatta az � ig�it. �s az �rnak szent kegyelme hitet �s m�ly b�nb�natot keltett a b�n�s asszony sz�v�ben. Bement Simon h�z�ba, s�rva borult az �r J�zus l�baihoz s b�nat�nak k�nnyeivel �nt�zte meg azokat. Majd megt�r�lte hajzat�val �s dr�ga, illatos olajjal kente meg az �r J�zus l�bait.
L�tv�n ezt a farizeus, ezt gondolta mag�ban:
— Ha ez csakugyan pr�f�ta volna, tudn�, hogy mif�le b�n�s asszony ez.
J�zus azonban j�s�gosan tekintett a b�nb�n�ra s �gy sz�lt hozz�:
- Megbocs�ttatnak b�neid. Menj b�k�vel!
�s Magdolna boldog sz�vvel t�vozv�n, ezent�l m�r szent �letet folytatott.

J�zus lecsendes�ti a vihart.

(P�nk�sd ut�n J�zus visszat�rt Galile�ba �s folytatta k�r�tj�t.)

Egy este �t akart kelni a Genez�ret nev� nagy tavon. Tan�tv�nyai eveztek, � azonban f�radt l�v�n, lefek�dt �s elaludt.
Messze j�rtak m�r, amikor hirtelen nagy zivatar �s borzaszt� sz�lv�sz t�madt. A hull�mok majd elnyelt�k a kis hal�szb�rk�t. A v�z �ml�tt bel�. A tan�tv�nyok nagyon megijedtek. Remegve k�lt�tt�k fel az alv� �dv�z�t�t s mondt�k:
— Uram! Szabad�ts meg minket, mert elvesz�nk!
J�zus nyugodtan f�lemelkedett �s �gy sz�lt:
— Mi�rt f�ltek? Ti kishit�ek! (Hiszen veletek vagyok!)
�s azut�n egy szav�val lecsendes�tette a vihart.
A haj�n lev� emberek csod�lattal s f�lelemmel n�ztek J�zusra �s ajkuk e k�rd�sre ny�lt:
— Vajon ki ez, ki a sz�lv�sznek �s a tengernek is parancsol?

Az utols� �jszaka.

     (Nagycs�t�rt�k)

H�sv�t el�tt val� napon, cs�t�rt�k�n este, J�zus tan�tv�nyaival egyik j� ember�nek h�z�ba ment, hogy megegy�k a h�sv�ti b�r�nyt.
Miut�n a b�r�nyt megett�k, J�zus f�lkelt, levetette fels� ruh�j�t, �s egyenk�nt megmosta tan�tv�nyainak l�bait. Ezzel al�zatoss�gra tan�totta �ket. Ezut�n ism�t elfoglalta hely�t az asztaln�l, kez�be vette a kenyeret, meg�ldotta s sz�tosztotta tan1tv�nyai k�z�tt e szavakkal:
— Vegy�tek �s egy�tek, ez az �n testem.
�s a keny�r e szavakra J�zus test�v� v�ltozott.
Azut�n kez�be vette a borral telt kelyhet, s ezt szint�n meg�ldotta, �s tan�tv�nyainak ny�jtotta, mondv�n:
— Igyatok ebb�l mindny�jan, mert ez az �n v�rem, az �j-sz�vets�g�, mely sokak�rt ontatnak a b�n�k bocs�nat�ra.
E szavakra a bor J�zus v�r�v� v�ltozott.
R�gt�n ut�na �gy sz�lt J�zus:
— Ezt cselekedj�tek az �n eml�kezetemre.
�gy alap�totta az �des �dv�z�t� az utols� vacsor�n a szent mise�ldozatot �s az Olt�riszents�get, hogy keny�r �s bor alakj�ban mindig k�zt�nk lehessen.
Az Olt�riszents�gnek, vagyis az �j-sz�vets�g v�ront�s n�lk�l val� �ldozat�nak, el�k�pe volt:Melkiszedek �ldozata, a manna, az �-sz�vets�gi v�rtelen �ldozatok. Az utols� vacsor�n kezd�dik az �j-sz�vets�g, amelyet az �r J�zus saj�t �ldozati v�r�vel pecs�telt meg.

A gonosz J�d�st nem hatotta meg J�zus nagy szeretete. F�lkelt az asztalt�l �s elosont, hogy a zsid� tan�cs szolg�it saj�t Mestere ellen vezesse.
Mid�n J�d�s elt�vozott, J�zus �gy sz�lt:
— Fiacsk�im! M�r csak egy kev�ss� vagyok veletek. Szeress�tek egym�st, amint �n is szerettelek titeket.
— Uram, hov� m�gy? — k�rdezte P�ter.
Mondta neki J�zus:
— Oda, ahov� �n megyek, most nem k�vethetsz engem.
Mondta ism�t P�ter:
— Mi�rt nem k�vethetlek t�ged? Odaadn�m m�g az �letem is �rted!
Az �r erre �gy v�laszolt:
— �letedet adod �rtem? …Bizony, bizony mondom neked: mire megsz�lal a kakas, h�romszor tagadsz meg engem.
P�ter �s a t�bbiek elszomorodtak, J�zus azonban �gy sz�lt:
— Ne szoruljon el sz�vetek. �n az Aty�hoz megyek, �s � majd az �n nevemben elk�ldi a vigasztal� Szentlelket, hogy �r�kk� tiveletek maradjon.
Meghat� b�cs�besz�d ut�n J�zus gy�ny�r� sz�p im�t mondott �v�i�rt, �s azut�n — elv�gezv�n az asztali im�ds�got — kimentek a szabadba.

Jeruzs�lem mellett, az Olajf�k hegy�n, volt egy nagy kert, amelynek Get-Szemane volt a neve. Az utols� vacsora ut�n ide ment az �dv�z�t� tan�tv�nyaival.
Szomor� �jszaka volt ez. J�zus elvonult az �lmos tan�tv�nyok mell�l, leborult a f�ldre �s buzg�n im�dkozott. K�nos hal�lf�lelem �s gy�tr�d�s j�rta �t a lelk�t, v�res verejt�k hullott az arc�r�l �s ajkai e szavakat s�hajtott�k:
— �h Aty�m! Ha lehets�ges, vedd el t�lem e keser� poharat; mindaz�ltal ne az eny�m, hanem a Te akaratod legyen meg.
Majd k�t �zben is visszat�rt tan�tv�nyaihoz, de mindannyiszor alva tal�lta �ket. Mondta ez�rt nekik:
— Vigy�zzatok �s im�dkozzatok, hogy k�s�rtetbe ne essetek!
� pedig ism�t f�lrevonult �s tov�bb im�dkozott.
V�gre az Atya angyalt k�ld�tt, hogy J�zusnak emberi term�szet�t er�s�tse.

�jf�lt�jban J�zus odament tan�tv�nyaihoz �s �gy sz�lott:
— Keljetek f�l, menj�nk! �me k�zeledik, aki engem el�rul.
Alig mondta ezeket, mid�n m�r J�d�s megjelent embereivel. Az �rul� �tk�zben �gy sz�lott a szolg�khoz:
— Akit megcs�kolok, � az; fogj�tok meg. Azzal J�zushoz ment �s megcs�kolta �t. J�zus az �rul� szem�be tekintett �s csendesen mondotta:
— J�d�s! H�t cs�kkal �rulsz el engem?…
Azt�n b�tran a szolg�k el� l�pett �s k�rdezte:
— Fiacsk�im! M�r csak egy kev�ss� vagyok veletek. Szeress�tek egym�st, amint �n is szerettelek titeket.
— Uram, hov� m�gy? — k�rdezte P�ter.
-Kit kerestek?
A n�z�reti J�zust — felelt�k azok.
�n vagyok! — mondta J�zus oly isteni tekintettel, hogy a sereg visszah�tr�lt �s r�m�lten f�ldre esett.
J�zus azonban nem haszn�lta isteni hatalm�t. Szel�den engedte, hogy megfogj�k �s megk�t�zz�k. �s a csapat ezek ut�n megindult.
A megijedt tan�tv�nyok sz�tfutottak �s csak ketten: P�ter �s J�nos, k�vett�k J�zust messzir�l.
J�zus elfogat�s�t s a tan�tv�nyok fut�s�t Zakari�s megj�vend�lte.

A fegyveres szolg�k J�zust Kaif�s f�paphoz vitt�k, kin�l a f�tan�cs tagjai egybe gy�lekeztek. �jf�l ut�n 2 �rakor J�zust a f�tan�cs el� vezett�k. Mivel az �rtatlan �dv�z�t� ellen igaz v�dat emelni nem tudtak, hamis tan�k �lltak el� — de hi�ba, mert az �rr�l rosszat m�g csak hazudni sem lehetett.
J�zus hallgatott. A f�pap v�gre f�lkelt �s �nnepies hangon e szavakat mondotta:
— Mondd meg nek�nk, hogy te vagy-e Krisztus, az Istennek Fia?
�n vagyok! —felelte J�zus s �gy folytatta: — Megl�tj�tok majd az Emberfi�t, amint �l Istennek jobbja fel�l s elj�n az �g felh�iben .
A f�pap erre (zsid� szok�s szerint) megszaggatta ruh�j�t �s felki�ltott:
— Nincs sz�ks�g�nk m�r tanukra! Hallott�tok a k�roml�st! Mit �t�ltek?
�s a tan�cs azt felelte:
— M�lt� a hal�lra!
Az �r J�zust ezek ut�n kivezett�k a teremb�l, s reggelig a kegyetlen �s durva szolg�k kezei k�zt maradt.

Mikor J�zust elfogt�k, P�ter messzir�l k�vette �t a f�papnak h�z�ig. Az ajt�n�ll� szolg�l�, megl�tv�n �t, �gy sz�lt hozz�:
— Ugye te is ez embernek tan�tv�nya vagy?
P�ter megtagadta J�zust, �s hazudozva mondta:
— Nem vagyok a tan�tv�nya, s nem ismerem �t.
Az �jszaka h�v�s l�v�n, a szolg�k egy t�zrak�sn�l melegedtek. P�ter is k�z�j�k telepedett. Nemsok�ra odaj�tt egy m�sik szolg�l� �s megn�zv�n �t, felki�ltott:
— Ez is a n�z�reti J�zussal volt!
Minden szem P�terre n�zett �s � ism�t megtagadta Mester�t:
— Nem vagyok a tan�tv�nya, s nem ismerem �t.
De ekkor m�r valamennyi k�r�lvette, mondv�n:
— Bizony�ra te is hozz� tartozol, mert sz�l�sod is el�rulja, hogy Galile�b�l val� vagy.
A fegyveresek k�z�l egyik, aki l�tta �t a kertben, szint�n megismerte. �s P�ter most m�r esk�d�zve tagadta meg az Urat �s mondotta:
— Nem vagyok a tan�tv�nya, s nem ismerem �t.
E percben megsz�lalt a kakas. P�ter megrettenve n�zett f�l �s l�tta J�zus sz�vrehat� tekintet�t (mert az Urat �ppen ekkor vitt�k ki a teremb�l). �s P�ternek esz�be jutottak az �r J�zus szavai az utols� vacsor�n. �s elmenv�n — keservesen s�rt.